Üdv. Itt ülök a gép elõtt és nem is tudok mit írni. Egyszerûen képtelen vagyok azt az érzést írásban visszaadni. Már napokkal a buli elõtt kattogtam rá (ezer köszönet a megértõ haveroknak, akiket fárasztottam vele) és számomra valóban fantasztikus volt ez az éjszaka. Most, így elkezdtem számolgatni és rájöttem, hogy kábé ez lehetett számomra a 20-ik. Mármint Hyperbõl, természetesen. :) Bár nem voltam ott egymás után mindegyiken, és én is sokat nyafogok hogy „bezzeg a patex jobb volt”, de mégis. Ez most naggyon bejött!!!

Már csak azért is, mert már a bejáratnál rögtön 20 ismerõs arccal futottam össze, aminek köszönhetõen késtem is a bejutásnál fél órát, értékes idõt veszítve ezzel Jay szettjébõl. Ám amikor beléptem… Ááááhhhh. Újra éreztem azt a csodálatos érzést miszerint végre! Itthon vagyok! :) Újra több ezer fiatal partifész (akik közt egyre öregebbnek érzem magam) és jópáran mosolyogtak vissza rám, akiket még a régi idõszakból ismerek, hogy újra egy gigantikusat bulizzunk együtt végig, ameddig csak lehet. Igazából csak Hoti zenéjén kezdve kezdtem én is bulizni a többiekkel, mert addig egyszerûen csak a hely feelingjét szívtam újra és újra magamba, de már ekkor is elkapott a HÉV (nem, nem az :) ), hogy most már gyerünk le a dühöngõ közepébe, mert már elõre tudom: Az idõ gyorsan halad, hát használjuk ki. Meg is történt, Hoti bátyó lemezlovas tekerésére eléggé bemelegedtem, mellette MC Mars már jól ismert mély hangján közölte a következõ fellépõt, Claude Young személyében. Óriási ováció, az emberek maguk alá tojtak örömükben, mert amikor nagy ember került a pult mögé, bizony nagy volt már a zsongás. Többször is megbántam azt a napot, amikor kihagytam a SAP csarnok-béli játékát és töretlen lelkesedéssel vártam, hogy talán újra itt lesz. Az álom szerencsére valóra vált és nem is kellett csalódni benne. Amikor mindkét lemezjátszón a már jól ismert Depeche Mode slágert kezdte el a könyökével szkreccselni! valami irdatlan gyorsasággal, akkor… huuu… Akkor nekem a hideg futkározott a hátamon örömömben! Ez volt az a pont nekem – és még sok más embernek a tömegbõl – amikor elkezdõdött A PÖRGÉS! Megállás nélkül, kímélet nélkül. Csak a dara, a grimaszok, a mosolyok és barátságos pacsizások tömkelege és emberi impulzusok milliói árasztották el agyamat és minden egyéb érzékszervemet, amik alig bírták feldolgozni ezt a rengeteg ingert. Ekkor jött elõ az a törekvés, hogy minden régi „csatalovat” összegyûjtsek elõre a buli közepébe, hogy egy kicsit rátegyek még egy lapáttal a növekvõ jókedvemre. Ebbõl már-már letargia lett egy pár percre, mert nem járt teljes sikerrel a próbálkozás (tekintetbe véve, hogy a kábé 150 havert elég nehéz összekalapálni egy helyre : ), de aztán - csodák márpedig vannak – mégis sikerült mindenkinek nagyjából egy helyen tombolni a barátok és új ismerõsök közül (ezer hála, Anita), amitõl ilyen jó feelingem még életemben nem volt talán Hyperen!!! Így Inigo Kennedy szettje alatt – aki egyébként is a kedvenc lemezlovasaim egyike – valóban egy nagy, választott család közepén bulizhattam kitörõ örömmel.

Ezek után már csak a levezetés lehetett volna hátra, de Igor és Jay szerencsére nem így gondolták. Reggel hétig tartott a zúzda, amikor zene és fény leáll, a neon lámpák felizzanak és a reggeli világosság is beszûrõdött az ablakon. De a még mindig ezernyi partyarc lóbálta a fényrudakat, sípokkal a szájukban, ezzel is közölve, hogy õk bizony nem akarnak hazamenni :) Aztán még jött egy tényleg utolsó zárószám Igorral és Marssal, amit egyszerûen képtelen vagyok elfelejteni. Majd kiérve a délelõtti fényárba már szinte a falat kapartam hogy visszajussak. És még most is… VISSZA AKAROK MENNI!!!!!!!!!!!!!!

Szeretném minden ott lévõnek megköszönni, hogy veletek lehettem ezen a csodálatos partyn és bár sokakat csak ismeretlenül ismerek, a teljesség igénye nélkül szeretnék mindenkit felsorolni: Hoti, Igor, Jay, Timi, Missy, kf, Tide, Janyka, Csöppség, Hubele úr, Waldi, Gabi, Clubfreak, Belli, a hájper vádlis nagyember :), HF, JuanGo, E-play, Zoli, Vera, Nóri, Devil, Jedike, Tommi (köszi a nyalókát), Norbi, Petiazemnegyvenhétbõl, fehercsab, GaS, Robur, Bence, Thanaszisz, Adél, Kiri, Thomas, Adrienn, Szandi, DiscoRat, Csab, lacc, Balu, Peet és persze természetesen „Mennymááá” Sanyika :) Valamint mindenkinek, akire illik az alábbi leírás: bõszen tomboló, mosolygó, a technozenét szívbõl imádó partyzó!!!

Ja, és Sanyika: BOLDOG SZÜLINAPOT!!!